telefonszám :+36 30/517-52-98
 
Last minute
First minute
Tört hét
One-way
Gyorshírek
Hajókereső
Ország:
Dátum:
Hajótípus:
Kabinok száma:
Ajánlatok:

Hajózó családok – 4

Érdekes

Mit szeretnek, mit nem? Milyen kihívásokkal néznek szembe? Hogyan leltek rá a hajójukra? Miként oldják meg a gyerekek oktatását? Tapasztalataikon keresztül talán mi is bölcsebbek leszünk.

2016. február. 02. kedd 06:53

Példájuk talán másokat is közelebb visz ahhoz, hogy ezt az életmódot válasszák. Datura (41 lábas Jeanneau Sun Fizz, Franciaország). Utasai Julie Cartigny és Fred Bru, az tizenegy éves Louise és a hat éves Roméo. Két éve indultak neki az Atlanti-óceánnak, hogy aztán bejárják a karibi térséget és a Bahama-szigeteket. Kevés vitorlás tapasztalatuk ellenére remekül szórakoztak.

- Mi volt számotokra a legnagyobb kihívás indulás előtt?

- Letudni az összes, ehhez kapcsolódó adminisztrációs kötelezettségünket, mint például a gyerekek iskolai dolgai vagy épp a lakásunk.

- Hány évesek voltak a gyerekeitek az induláskor? Van-e tökéletes életkor a túrázásra?

- Louise kilenc, Roméo négy volt, ami azért szerencsés, mert úgy tűnik, a négy és tíz év közötti időszak az, ami megfelelő. Találkoztunk olyan tinikkel, akik nem voltak maradéktalanul boldogok a családi túrán, mert úgy érezték, hogy túlságosan el vannak vágva a külvilágtól. Alapvetően a szülőkön múlik a dolog, és azon, mennyi időt tudnak a gyerekeikre szánni – akár a fedélzeten, akár a parton. Sajnos túl sok anyukát láttunk, akiket lekötött az, hogy makulátlan tisztaságot tartsanak a decken, és rengeteg apukát, akik ki sem dugták a fejüket a motortérből. Meggyőződésünk, hogy a legkisebbek kapják a legtöbbet egy ilyen úttól, a képzeletük ugyanis szabadon szárnyalhat, mindent kalandként élnek meg. Egyik nap kalózok, másnap felfedezők, aztán tengeri admirálisok. Nagyon hamar megtanulják hátralévő életük alapszabályait: ételt, vizet és áramot nem pazarolunk, tisztelettel viseltetünk mások iránt, nyitottak vagyunk egymás felé, függetlenül létezünk, türelmesek vagyunk, stb... a lista nagyon hosszú. Ehhez jönnek a navigációs és időjárási ismeretek. Folyamatosan javult az úszástudások, sokszor órákig ki sem emelték a fejüket a vízből, annyira lenyűgözték őket a cápák és ráják.

- Végeztetek átalakításokat a hajón miattuk?

- Semmit az ég adta világon. Eleve három kabinos hajót akartunk. De persze minkét gyerek a maga képére formálta a kis kuckóját: a falakat színes csíkok, matricák és plakátok díszítik. A szalon függőleges felületei pedig igen gyorsan tantermi kinézetet öltöttek: világtérkép, a Karib-tenger térképe, szorzótábla...

- Van, amit jó lett volna tudni már indulás előtt?

- Úgy éreztük csodálatos lesz, és így is történt. Előzetesen el sem tudtuk képzelni, hogy ennyi boldog óra vár ránk. Felkészülésünk kimerült könyvek és blogok olvasgatásában, de úgy álltunk hozzá, hogy szellemileg mindenre felkészültünk. És voltak tapasztalataink hosszú, hátizsákos túrákról – igaz, még csak egy gyerekkel.

- Milyen volt egy átlagos nap, ha horgonyon álltatok?

- Nyolctól-(kilenctől) délig tartott az iskola – kivéve a hétvégét. Ami a szünidőt illeti, nem követtük az otthoni rendet, akkor hagytunk ki, ha látogató érkezett hozzánk. Louise a CNED (francia távoktatási központ – HLali) kurzusait végezte (azok is megérnek egy misét, bár nélkülük még nehezebb lett volna a dolgunk), míg Roméo óvodai programot teljesített. Ennek keretében egyébként sokszor részt vett Louise képzőművészeti, zenei, történelem vagy földrajz „óráin”. Ebéd után rendszerint a parton töltöttük a délutánt, felfedeztük a környéket. Állandó mozgásban voltunk, mind szigetet, minden országot megpróbáltunk bejárni. A karibi térségben egy hónapot időztünk minden nagyobb szigeten. Beosztottuk, hogy melyik tantárgyat ki tanítja (reált apa, humánt anya), így aztán a gyerekeknek két oktatója volt, két különböző metódussal. Nekünk pedig lehetőséget teremtett arra, hogy az éppen szabadnapos pedagógus saját kedve szerint üsse el az időt: kite-ozzon, búvárkodjon, netán bevásároljon vagy feltakarítson.

- Milyen volt egy átlagos nap, amikor vitorláztatok?

- Az első időkben a srácok órákon keresztül csak feküdtek és nem csináltak semmit. Roméo az első évben rendszeresen tengeribeteg lett, de aztán ez az időszak szerencsére elmúlt. Ha nyugodt volt az idő, akkor kihasználtuk a kínálkozó lehetőséget és történelmet, illetve állampolgári ismereteket oktattunk, mert azokat könnyen lehet magyarázni. Sok rádióműsort hallgattunk meg felvételről, illetve rengeteget beszélgettünk. Viharban mindenki bekucorodott egy sarokba, aztán türelmesen kivárta, amíg elmúlt a rossz idő. Nagyon ritkán néztünk filmet, leginkább a péntek esti rituálénk során, amikor a szalont moziteremmé varázsoltuk. Ezen alkalmakkor ismertettük meg például a srácokkal Louis de Funes vígjátékait. Az átkelések egyet jelentettek azzal is, hogy azonosítottuk, lepucoltuk és feldolgoztuk a kifogott halakat.

- Mi volt a gyerekek feladata a fedélzeten?

- Segítettek a napi teendők (mosogatás, mosás, fedélzet tisztítás, dingi felfújása, főzés) elvégzésében. De mindent csak mértékkel, mert az elsődleges cél az volt, hogy mindenki élvezze az utat. Megvolt a napi minimum, de alapvetően inkább magunkkal foglalkoztunk, és egy hirtelen ötlettől vezérelt piknik előrébb foglalt helyet a fontossági listán, mint a fedélzet letakarítása.

- Hogyan kezeltétek az egészségügyi és biztonsági kérdéseket?

- Indulás előtt végiglátogattunk sokféle orvost, mindegyik ellátott tanácsokkal és receptekkel. Még olyan dobozunk is volt, amiben fecskendőket és szikéket tároltunk, de azt szerencsére sosem kellett kinyitnunk. Az úton semmi baja nem lett senkinek, kivéve szegény Roméo-t, ő La Paz-ban benyalt egy komoly hasmenést, ott muszáj volt meglátogatni a nagykövetségi orvost. Ami a biztonságot illeti, vitorlázás közben a gyerekeknek a kokpitban kellett tartózkodniuk, mentőmellényt viselve és hevederrel becsatolva – ebből sosem engedtünk. Megtanítottuk őket a rádió használatára, hogy ha nagy a baj, le tudjanak adni egy vészhívást, ezen kívül egy papír volt odakészítve a készülék mellé a procedúra lépéseivel, illetve egy ismertető a teendőkről, arra az esetre, ha valaki vízbe kerülne. Ha újonc érkezett hozzánk, ő indulás előtt szintén kapott egy alapos biztonsági ismertetőt. A gyerekek tudását pedig igyekeztünk frissen tartani.

- Miként zajlott a tanulás, hogyan alakultak az emberi kapcsolatok?

- Ahogy már korábban említettem, minden hétköznap délelőtt tanultunk, aztán amint lehetett, múzeumokat és koncerteket látogattunk. És persze rengeteg időt töltöttünk más gyerekes családok társaságában – hogy az ő hajójukon vagy a miénken az mindegy volt.

- Hogyan teljesítettétek a kötelező feladatokat?

- Örömmel és humorral, próbáltuk semmit sem kényszerként felfogni. Más hajókkal ellentétben nekünk nem volt se fagyasztóládánk, se vízkészítőnk, se semmink... Így persze kannákban tároltuk az ivóvizet és szükség volt minden kreativitásunkra, amikor kiderült, hogy a helyi közértben csak csirkeszárnyat lehet kapni – ami legalább két hete ott pihen a pultban. De más lett volna a túra, ha jobban fel vagyunk szerelve, nem találkoztunk volna annyi csodálatos emberrel, ha állandóan a hajón dekkolunk, csobogó csapok és Martinique-steak társaságában.

- Mit szerettetek leginkább/legkevésbé ebben az életformában?

- Ami jó volt:

- minőségi együtt töltött idő. Manapság komoly luxusnak számít a szabadidő. Pedig olyankor lehet beszélgetni, megfigyelni a minket körülvevő világot, eszmét cserélni

- találkozni más emberekkel – ők voltak az egész út legértékesebb részei

- sznorkelezés. Nézni, ahogy az ember gyereke felfedezi magának a víz alatti világot. Aztán látni, ahogy ugyanez a gyerek a parton sétálva felkap és a szemetesbe dob egy nejlonszatyrot, nehogy a teknősök megegyék!

Ami nem:

- a macerás átkelések. Mondjuk amikor az időjárás nem olyan volt, mint amilyennek az előrejelzés alapján vártuk.

- amikor a palacsinta tésztája a bilgében kötött ki. Brrr.. de sebaj, lenyugodtunk, aztán újra nekiláttunk.

- Tulajdonképpen miért vágtatok bele? Hogyan változott meg az úttól a családotok?

- Annak idején rengeteget kirándultunk Louise-zal. Onnantól, hogy Roméo megérkezett közénk, egy kempingezésre alkalmas kisbusz tűnt a jó megoldásnak.

Aztán egyre erősödött bennünk az inger, hogy minél többet megmutassunk a világból a gyerekeinknek. Így jutottunk el a hajóig. A fedélzeti élettől mind a négyen rengeteget tanultunk, ráadásul még közelebb kerültünk egymáshoz: tényleg egy-egy pillantásból megértjük, mit akar a másik.

- Egy könnyen elkészíthető étel receptje a többi túrázónak?

- Kenyér – egy francia számára nélkülözhetetlen: fél kilogramm liszt, negyven centiliter langyos víz, egy csomag élesztő, fél evőkanál só. Összekeverés után hagyjuk két órát állni, aztán negyven percig süssük. Ugyanebből a tésztából egyébként pizza is készíthető.

A sorozat előző részei (és családjai):

- Terrapin

- Family Circus

- Necesse

 

fotók: womenandcruising.com; retro-hd.com; yelp.com; campanda.co.uk

forrás: womenandcruising.com

Ajánlataink
Motoros yacht
Típus: Motoros yacht
Model: Absolute 52 FLY
2017-11-25 - 2017-12-02
Horvátország, SCT Marina Trogir
3kabin

14600.0 €

14600 €
Vip: 13505 €
Vitorlás yacht
Típus: Vitorlás yacht
Model: Oceanis 45 owner version
2017-11-25 - 2017-12-02
Horvátország, Marina Kaštela
3kabin

2200.0 €

2090 €
Vip: 1934 €
Katamarán
Típus: Katamarán
Model: Lagoon 450F
2017-11-25 - 2017-12-02
Horvátország, Marina Kaštela
6kabin

4400.0 €

4180 €
Vip: 3867 €
Yacht Broker