telefonszám :+36 30/517-52-98
 
Last minute
First minute
Tört hét
One-way
Gyorshírek
Hajókereső
Ország:
Dátum:
Hajótípus:
Kabinok száma:
Ajánlatok:

Mese két karibi szigetről

Karib-tenger

Egymástól huszonnégy mérföldre fekszenek, nagyjából egyforma méretűek. A koloniális építészet emlékei, a tizenhetedik századi erődök és a kalózokhoz kötődő mendemondák okán a történelem a mindennapok része.

2016. március. 31. csütörtök 07:21

Különbséget csak akkor fedezhetünk fel közöttük, ha az egyikről tartunk a másikra: egyikük a szupergazdagok menhelye, míg a másik olyan, mintha szellemek laknák. Mindez azért, mert a tápláléklánc ellentétes végein helyezkednek el: egyikük termel, másikuk dőzsölve feléli, ami elérhető. Távolban székelő, idegen kormányok döntései nyomán St. Barthelemy ellenében St. Eustasius húzta a rövidebb gyufát.

St Barts-on Gustavia előtt horgonyoznak azok a száz lábnál hosszabb jachtok, melyek nem férnek be a marinába. A kevésbé behemótok egyenesen a kikötő hatóság irodája elé parkolnak, a kettő között pedig múringon állnak a kis és közepes méretű hajók. Az egész környék valahogy mesterkéltnek hat: boltok és éttermek alkotnak csatornát a főutcán, ahol a kis, egyedi termékeket áruló butikoktól a nagy nemzetközi márkák szalonjaiig mindent megtalálunk. Utóbbiak egyikében beleszaladhatunk az évszázad vételébe: arannyal díszített, fényes bőr függőágy, húszezer USA dollárért - ezt azért ízlelgessük egy darabig!

St Barts francia fennhatóság alá esik, így ez a hivatalos nyelv. A népek udvariasak, de ritkán barátságosak. Az egyszeri túrázónak az az érzése támadhat, hogy az igazi segítőkészséget félreteszik annak, akin látszik a jómód. A hajó körüli munkák kapcsán szintén jellemző, hogy a szolgáltatásokhoz nem férünk hozzá mi magunk, rendszerint bérelni kell egy szakembert a kisebb munkák elvégzésére is. Határozottan megkérik az túrázót, hogy ne közlekedjen evezve a bocijával a kikötőben, mert az veszélyes. Tankolásnál megint csak bajban lehetünk, mert a kút percenként kétszázötven liter nafta kipumpálására képes, tehát egy átlagos bérelt vitorlás tankját körülbelül hét tized másodperc alatt lehetne megtölteni, ha kibírná a nyomást. Mindennek van előnye, mivel az ember éppen csak megtűrtnek érzi magát, ezért gyorsan keres valami kevésbé felkapott helyet.

Így szúrja ki a pilotkönyvben a vulkáni talajú, buja szigetet, ahol kirándulási lehetőségek, vízi természetvédelmi területek és történelmi emlékhelyek várják. Pár óra vitorlázás után feltűnik a horizonton egy olajfinomító, a hozzá tartozó kiszolgáló móló és az induló, illetve érkező tankerek hada.

A sürgés-forgást megkerülve jutunk a környék egyetlen horgonyzóhelyére, ahol könnyen lehetünk mi az egyetlen látogató vitorlás. Oranjestad-ban be tudunk jelentkezni a határőrség irodájában, ahol elmondják, hogy ha kedvünk tartja, az általuk kiadott engedéllyel akár hat hónapig maradhatunk. Ezt eldöntendő, fáradjunk át a szomszédba, a külső és belső résszel egyaránt rendelkező bárba, majd gyorsan rendeljünk egy sört, amit a helyiek is fogyasztanak. Velük beszélgetve derül ki, miért nincs túl sok turista errefelé: mindenről az olajfinomító tehet, mert a kényes közönség nem akart szembesülni vele, honnan érkezik az a sok ezer liter üzemanyag, ami a jachtjaikat hajtja. Hiába tiltakoztak a lakosok, a kormány úgy döntött, bérbe adja a területet az olajvállalatnak. Hab a tortán, hogy ezzel munkahelyeket sem teremtettek, mert a szükséges szakembergárdát külföldről hozták magukkal.

Ha sétára indulunk a környéken, a pusztulás további jeleibe ütközhetünk: hiába adott minden ahhoz, hogy Statia (ez a sziget másik neve) felkapott turista úti cél legyen, az üzletek fele zárva. Az egykor csillogó hely, mára önmaga árnyékává vált. Viszont az emberek csodálatosak és barátságosak, a kívülálló is érzi, hogy közösséggé formálódtak az évek alatt. Ehhez jönnek a régészeti romok, a kövekkel burkolt utcák és történelmi épületek. A rendszerint felhőbeburkolózó vulkán látványa pedig egyenesen lélegzetelállító.

A szunnyadó tűzhányó pereme hatszáz méterrel van a tenger szintje felett, ha oda felmászunk, belátjuk az egész szigetet, sőt visszatekinthetünk St Barts-ra. A tájban gyönyörködve eszünkbe juthatnak rabszolgautak és az ültetvényekhez tartozó épületek romjai, melyeket az útikönyvek az „érdekesség” jelzővel illetnek. Aztán elgondolkozhatunk azon, hogy vajon háromszáz év múlva vajon az olajfinomítónak is csak a csontváza lesz-e velünk.

fotók: saintbarth.com; saintbarth-tourisme.com; phototeque.net; pearlseacruises.com; reefrainforest.com; commons.wikimedia.org; ellyseyeland.com

forrás: onboardonline.com

Yacht Broker